Dr.Palotai Katalin: Paul

Mit jelentett számomra Paul? Barátot, karizmatikus tanítót, egy igaz embert. Nem köntörfalazott, kimondta, amit gondolt. Sohasem szépített a dolgokon. Szembesített saját magammal úgy, ahogy akkor még nem volt merszem hozzá. Nem volt könnyű ezt mindig elviselni, sokan nem is voltak képesek rá. Nem a legszebb szavakat használta még oktatáskor sem, de ahogy ő mondta, ez is az „ébresztéshez” tartozott. Fel akart rázni bennünket, bíztatni, hogy lépjünk ki gondolkodásunk megszokott mókuskerekéből. Ezért dolgozott.

Paul élete – mialatt én ismerhettem - az akupunktúra volt. Meglátta az egyetemes törvényszerűségeket a biológiában és az éppen meggyulladó gázlágban is. Óriási szintetizáló elme volt.

 „Ne próbálj az én fejemmel gondolkodni, úgysem tudsz. Használd a fejed!”- hangzott el nagyon sokszor. „Nem egy megkövesedett bálvány akarok lenni halálom után. Ne engem ismételj, gondold tovább!”. Ezt várta a tanítványaitól.

Tanítása számomra a gondolkodás szabadságát jelentette az élet minden területén. Magyarországi életét végig kísérhettem az első évtől, az utolsó nap reggeléig. Még ma is életem meghatározó egyénisége.

Dr. Szabó Mária: Paul

Mit is mondhatnék? Ez olyan, mint a vaknak elmagyarázni, milyen a napfelkelte. Aki nem ismerte, ebből nem fogja megérteni.

Egy rendkívüli ember volt a szó minden értelmében. A sokak által bírált különc viselkedése is éppen a zsenialitásából eredt. Aki elég türelmes volt, és Paul tanácsára "otthon hagyta az ego-ját" megértette, mennyire szeretett tanítani: "nem ellenetek vagyok, hanem értetek" Szerintem ez ritka dolog, ha egy mester megosztja a tudását. Paul mondta, "az a dolgotok, hogy kipumpáljátok belőlem, amit lehet". Nem számított, meddig tart az óra, ha akartuk, bármeddig hajlandó volt tanítani. Ha szidta az embert, amögött is a szeretete, mások féltése volt - de nem szóban kimondva - csak érezni lehetett, pl. könnyebb életed lehet, ha megtanulod a kezelést. Nem tudtunk olyan orvosi problémát mondani, amihez ne lett volna valamilyen fogalma. Rengeteget olvasott, önképezte magát. Ami nem tudásból felépíthető, logikával oldotta meg. Ha kemény volt a beteggel- hiszen az őszinteség fáj - elmondta, miért nem kezeli pl. az egyik fajta meddőséget, hiszen a természet nem véletlen szelektált. Ha bárki szívére teszi a kezét,  igazat kell adni neki. Úgy vélem, ilyen tudású emberre nagyon sokáig kell várnia az emberiségnek. Sokszor azzal fogadott, hogy éjjel is álmában gondolkodott, arra ébredt, és ez nem hencegés! Előadás alatt jöttek az újabb és újabb sziporkák, amivel egyre jobban meg tudtuk érteni az anyagot: "úgy magyarázd el, hogy a vízcső is megértse". Oktatások végén azzal búcsúzott, "köszönöm, hogy voltatok". Mi köszönjük NEKED DRÁGA PAUL, hogy voltál.

a "Szabó"